A meg nem jelent interjú

Balogh Tamás az életről, a női lélekről, a LifeTILT-ről.

Kérésére a legszégyenlősebb lány is alsóneműre vetkőzik, hogy megmutassa a testét, hogy aztán segítségével – néha vért izzadva – átalakuljon kívül és belül egyaránt.

Az emberek általában nem szeretik, ha szembesítik őket a gyengeségeikkel. A nők számára pedig ez különösen igaz a testsúlyukra, pláne akkor, ha épp ők tehetnek saját elhízásukról. Mondjuk ki nyíltan, bizonyos életszakaszokban sokkal kényelmesebb zsíros vagy épp csokiban tocsogó ételeket tömni a fejünkbe, és sajnálni magunkat – immáron a zsírpárnáink miatt is –, mintsem felállni, és elindulni egy új úton. Bár azt mondják, a nők a többi nő miatt akarnak jobban kinézni, mégis egy igazi férfi kell ahhoz, hogy elinduljanak a változás útján. Balogh Tamás, a LifeTILT megalapítója évek óta azon dolgozik, hogy erősítse a hozzá forduló nők öntudatát, és szebbé tegye őket. (Ráadásul egy élmény vele beszélgetni! – a szerk.)

Ahhoz azonban, hogy segíteni tudjon, Tamásnak ugyanazt az utat kellett végigjárnia, mint azoknak, akik most fordulnak hozzá. Személyiségéből és tehetségéből fakadóan az átlagnál nehezebben viselte a kreativitást elnyomó életet, és ez rányomta a bélyegét korábbi életére is.

– Régebben utáltam az életemet. Egy soha véget nem érő, állandóan ismétlődő verkliként éltem meg a mindennapjaimat, és közben iszonyatosan idegesített, hogy pontosan tudtam, kik és milyen folyamatok akadályozzák meg a fejlődésemet. A vállalati struktúra és az a szervezeti felépítés ugyanis, ami a mai napig a multiknál létezik, számomra egy élhetetlen rendszer volt. Ezekben a vállalati struktúrákban ugyanis pozíciók vannak, és minden pozíció véges, megvan a plafonja, és minden plafon felett van egy olyan iszonyat gyökér, aki – ha túl jó vagy – nem engedi meg, hogy följebb kerülj. Ez azt jelenti, hogy mindegy, mi van benned, milyen tehetséges vagy, mikre lennél képes, egész egyszerűen nem fogod tudni kiaknázni a lehetőségeidet, amelyek benned vannak, mert aki feletted áll, ezt soha nem fogja megengedni neked. De miért is engedné? Ha jobb vagy nála, előbb-utóbb a helyére kerülsz, márpedig a territóriumát mindenki őrizni fogja. Ez a tény már önmagában is borzalmas, de ha hozzávesszük, hogy ezek a vezetők minimum nagyobb seggfejek, mint te vagy, és az isten se tudja, hogy kerültek oda, akkor ez már bőven elég arra, hogy mindenáron kiszakadj ebből a környezetből, és megmutasd a világnak, mire vagy képes. Persze mindenki azt gondolja magáról, hogy ő mennyivel jobb másoknál, hogy a főnök egy impotens majom, és hogy ő mennyivel jobban tudná.

De a legtöbben csak idáig jutnak el, és nem mernek lépni. Jobb a biztos szar, mint a bizonytalan, kecsegtetőbb élet, bár meggyőződésem szerint az emberek inkább azért nem lépnek, mert félnek az igazságtól. Félnek attól az igazságtól, amivel az élet szembesítené őket akkor, ha valóban a saját útjukat kezdenék el járni. Amikor saját zsíron mész, és nincs alattad védőháló, akkor nincsenek blöffök meg számodra szépen kiszínezett álomvilág a képességeidről és arról, hogy te micsoda remek és tehetséges ember vagy. Sokan gondolják ezt magukról, és azok közül, akiknek egyáltalán volt mersze lépni egyet az önmegvalósításuk függetlenedési útján, sokan pofára is estek, de ez még mindig becsülendőbb, mint akik meg sem próbálják. Próbára tenni a képességeidet, és elég erősnek lenni elviselni a szembesülést, ha nem sikerül, egy olyan pofon, amit a legtöbb ember nem igazán tud elviselni, és pontosan ezért a többség ezt meg sem próbálja.

Magyarul nekem lépnem kellett. De nemcsak a vállalati struktúra, hanem a munkahelyen megtalálható embertípusok miatt is, akiket egy idő után nem voltam hajlandó elviselni. Egy munkahelyen az tépi szét a legjobban az emberek lelkét, hogy olyan embertípusokkal kell együtt tölteniük az életük legnagyobb részét, akikkel legszívesebben soha nem érintkeznének, és megtartanák az 50 méter távolságot. Minden munkahelyen megtalálhatók ezek a személyiségtípusok. Én sugárban hánytam a főnök seggében nyakig elmerülő nyalleroktól, a besúgóktól vagy a gerinctelen köcsögöktől. Egyszerűen nem akartam heti 5 napot egy piti légkörben, olyan gondokkal foglalkozni, olyan harcokat megvívni, amelyeknek nem látom értelmét, mert nem visz előre az életben. Márpedig én ilyen helyeken dolgoztam, és teljesen bekattantam.

– MI VOLT A LEGNEHEZEBB EBBEN AZ IDŐSZAKBAN?

– Tudtam, hogy ezt nem bírom sokáig, de azt viszont nem tudtam, hogy mit fogok helyette csinálni. Olyan ez, mint egy réges-rég megbaszódott párkapcsolat. Már tudod, hogy ez a kapcsolat nem ad neked semmit sem, sőt csak elvesz belőled, de nem lépsz ki belőle. Az okokat persze mindenki ismeri. Az egykor volt érzelmi kötelékeket az ember nagyon nehezen vágja el, és még ennél is nehezebben ismeri be magának, hogy ez bizony egy rossz döntés volt, és éveket pazarol el egy olyan kapcsolatra, ami mostanra már egyáltalán nem működik. A munkahely is egy ilyen kapcsolat, csak a dolgot itt az anyagi függés nehezíti meg, mert a számlákat be kell fizetned, enned kell, innod kell, élned kell. Az emberek többsége Magyarországon nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy kövesse az álmait, és kibírjon hosszú hónapokat tervezhető bevételek nélkül. Ezt hívjuk függésnek, és én ezt a függést akartam megszüntetni az életemben. A függetlenedés egy hosszú és nagyon fájdalmas folyamat. Nekem is sokáig tartott, és mindenkit biztosíthatok arról, hogy nagyon fájt. Ezt a fájdalmat azonban el kell tudni viselni, és itt még nem is igazán beszéltünk az építkezési folyamatokról, amikor felépítesz valamit. Érted. Kilépni, rombolni, elküldeni a rendszert a halál faszára a legegyszerűbb, erre mindenki képes. De aztán jön egy holnap, jönnek az új hetek és hónapok, és na akkor mit csinálsz, és merre viszed az életed. Ekkor derül ki, hogy milyen fából faragtak.

Ahogy erről beszélek, visszagondolok arra az útra, amit bejártam, és ha hozzávesszük, hogy nekem úgy kellett a nulláról felépítenem valamit a már említett nehézségek mellett, hogy egy iszonyatos szembeszéllel kellett megbirkóznom, akkor most ne mondjam azt, hogy kurva nagy király vagyok? Ezzel tisztában voltam régebben is, és ezt a fajta attitűdöt minden egyes helyen, ahol dolgoztam, érezték rajtam, de mondanom sem kell, tettem róla, hogy érezzék is.

Polgárpukkasztás és a nekem nem tetsző szabályok felrúgása nélkül nem tudok élni. Ha megmutathatom egy másik hímnek, hogy én vagyok a domináns, akkor azt meg is fogom mutatni neki, és nem érdekelnek a következmények. Ez a viselkedés azonban nem egyeztethető össze semmilyen társadalmi szabályrendszerrel, de legfőképpen a vállalati berendezkedéssel nem. Márpedig ha a társadalomban nem találom a helyem, akkor nem volt más választásom, mint megteremteni a saját közösségem, a saját életem, a saját szabályaimat, ahol egyedül én vagyok a főnök. Tudtam, hogy vagy felépítem magam, és megteremtem a közegemet, vagy nagyon csúnya és szomorú jövő vár rám.

– ÉS AKKOR EGYIK REGGEL ÚGY ÉBREDTÉL, HOGY AKKOR BELEVÁGSZ?

– Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, katartikus végkifejlettel. Ezek a gondolatok folyamatosan torlódtak fel, és gyűlt bennem a feszültség. Egy nagyon pocsék estén elöntött az a klasszikus kilátástalanság, amikor felmerül az emberben, hogy tényleg ennyi az élet? Reggel felkelsz, lefürdesz, dolgozol, este egy pia a haverokkal, és várni a kurva nagy dobást, hogy majd egyszer valami történik, amitől minden más lesz? Annyira szomorúnak tartottam ezt, hogy legszívesebben itt helyben most is leinnám magam, csak ne érezzem ezt a kilátástalan fájdalmat. A változtatás iránti vágyamban persze nagy része volt egy lánynak is. Akkor már több mint egy éve szakítottunk, de még egy év után is az emlékeivel feküdtem, és vele is keltem. A kapcsolatot az én sötét gondolataim tették tönkre, a kilátástalanság érzése rátelepedett a mindennapjaimra. Nem voltam elégedett az életemmel, és ezt egyetlen nő sem szereti látni, pláne úgy nem, hogy a férfi a tudatában van ennek az egésznek. Meg akartam mutatni neki, hogy „Nézd, meg tudom csinálni, megpróbálom kihasználni azt a potenciált, ami bennem van!” – emlékezett vissza Tamás a kezdetekre, amikor elkezdte újraépíteni saját magát. Most, öt évvel később az ekkor tapasztaltakat kamatoztatja mások érdekében.

– MIÉRT PONT A SPORT VOLT, AMIBEN ÚGY ÉREZTED, KITELJESEDHETSZ?

– Amikor egy nagy törés van az ember életében, egyszerűen valamit kezdenie kell magával. Nem tudod, hol kezdd el, de ha elkezded a testedet átalakítani, annak elég pár hónap, hogy látványos változás kezdődjön. Új életet akarsz, oké. Csinálod, építed, és ha szerencsés vagy, mert ehhez az is kell ám, akkor majd esetleg évek múlva látod a változást. De a tested az más. Diétázol, edzésekre jársz, és a tested változni fog heteken belül is akár. Kézzel fogható és főleg a szemeddel érzékelhető a változás. Látod, hogy a munkádnak gyümölcse van, és ha teszel magadért, akkor a tested fejlődni fog. Ez erőt kell, hogy adjon. Látnod kell, hogy ha valamit teszel magadért, annak van bármi foganatja. Azok a lányok, akik hozzám jelentkeznek, valamilyen változást akarnak az életükben. Ehhez a változáshoz segítem őket hozzá. Az edzés és a diéta olyan életminőség-javulást eredményez, amelyhez még az utat is meg tudom mutatni.

 Én is így kezdtem 2011-ben. Pontosan úgy kell csinálniuk, ahogy én, ahogy én ezt az egész LifeTILT-et elkezdtem. A lényeg az, amit folyamatosan mondok, hogy kezdjenek el rendszerben gondolkozni, rendszerben edzeni, rendszerben diétázni. Többek között ezért nincsen semmi értelme a 15 napos diétáknak, meg a nulla teljesítmény mellett gyors változást ígérő agybaszadékoknak. Ha szar az életed, és változást akarsz, akkor rendszer kell, szigor kell, lemondás kell, VÁLTÁS kell. Semmi nem fog változni, ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint eddig. Amit eddig csináltál, az oda vezetett, hogy azt érzed, változtatnod kell, mert nem mehet így tovább, te nem vagy boldog. Hogy akarsz változást, ha szart sem teszel meg azért, hogy tényleg jobb legyen? A kényelem, főleg ha nincs mögötte teljesítmény, a legnagyobb senkik privilégiuma.

A szigor és az önmegtartóztatás olyan emberi kvalitások, amelyek úgy építik fel az embereket – akár pár hét alatt is –, hogy sokkal erősebbek lesznek, sokkal jobban elhiszik magukról azt, hogy mire képesek. Én is elhittem magamról, hogy nagy dolgokat tudok véghezvinni, és sikerült elérnem a célomat – magyarázta Tamás.

– SOKAN AZT GONDOLJÁK RÓLAD – TESZEM HOZZÁ, NÁLUNK A SZERKESZTŐSÉGBEN IS –, HOGY IRRITÁLÓAN NAGYKÉPŰ ÉS ARROGÁNS VAGY.

– A belőlem áradó arrogancia nem nagyképűség meg ego, egyszerűen többet tettem, mint a társadalom 95%-a. Sokkal többet! Nem volt mögöttem hátszél, mindent magamnak csináltam meg! Most mire legyek alázatos meg szerény? Mondjam azt, hogy ugyan, erre te is képes vagy, meg ez nem is olyan nagy dolog? De. Az. Kurvára nagy dolog, és rengeteget tettem és dolgoztam érte, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Az emberek nem látják azt a munkát, azt a rengeteg gyötrelmet és kiégést, akadályok ezreit, amit az elmúlt évek során küzdöttem le, vagy birkóztam meg vele. Azt hiszed, olyan egyszerű felépíteni egy LifeTILT méretű vállalkozást? Gyere, csináld utánam, ha olyan egyszerű, és ha felépítetted, utána majd leülünk egy kávéra megbeszélni, hogy mennyire volt könnyű. Én kurva magasról leszarom, hogy ki mit gondol rólam. Engem az eredményeim igazolnak. Megbélyegez, és egy hatalmas faszfejnek tart a portás meg az árufeltöltő a Tescóban? Elhiheted, hogy ettől nem fogok forgolódni az ágyamban esténként.

 – MI A HELYZET A HÍRESSÉGEKKEL, AKIK ARRA VÁGYNAK, HOGY JOBBAN NÉZZENEK KI?

– A sztárok is kezdenek megtalálni, de hozzám nem jöhet akárki. Csak olyanokkal kezdek dolgozni, akik tényleg letettek valamit az asztalra, mint például Tóth Gabi. Életmű nélküli nímandokkal, valóságshow- és celebsenkikkel soha sem fogok foglalkozni, mert a szememben szart sem érnek.

– ELÉG SOK EDZŐ VAN MAGYARORSZÁGON, AKI ARRA HAJT, HOGY ORSZÁGSZERTE ISMERJÉK ÉS ELISMERJÉK. KÖZTÜK TÖBB EGYKORI SPORTOLÓ ÉS CELEB IS. HOGY FOGADTÁK, HOGY EGYSZERŰEN BETRAPPOLTÁL A HAZAI ÁLLÓVÍZBE?

– A szakma körében persze ment a köpködés az elején, de itt mindenki köpköd mindenkire, munkakörtől teljesen függetlenül. Én teszem a dolgom, és saját magammal foglalkozok. Képzeld el, hogy ha most elkezdenék azokkal foglalkozni, hogy kik mit mondanak rólam, és én ezekre reagálgatnék. Az időnk véges, és az energiáink is. Én minden időmet és energiámat saját magam fejlesztésére és a LifeTILT építésébe fektetem. Most kezdjek el harcolgatni másokkal, meg meggyőzni őket arról, amiről amúgy sem lehet? Ha így tettem volna, tizedannyit sem értem volna, mint most. Rengeteg bohóc beszél rólam, és ennél is több rosszakaróm van, és akkor most hova szarjak? Látják, hogy honnan indultam és hova jutottam, és lassan rájönnek, hogy nem tehetnek semmit sem ellenem. A különbség köztem és a többiek között, hogy én mindig mindenemet kockára tettem, és nem féltem attól, hogy mi van, hogyha nem sikerül. 10.000 lájknál dobtam piacra a tápkiegészítőimet, és egy percig sem gondolkoztam el azon, hogy mi fog történni, ha nem sikerül. A pénzen kívül mit tudtam volna veszíteni? Semmit. De ha nem kezdek bele, szétrágott volna a tudat, hogy meg sem próbáltam. Ezt magyarázom mindenkinek. Lehet, hogy nem vagy rá képes, vagy nem fog sikerülni, de legalább próbáld már meg, az istenért, és nézd meg, hogy mire vagy képes.

Nem mondhatják a LifetTILT egyetlen lábára sem, hogy szar, mert nem az. A tápkiegészítőim kiváló minőségűek, a kajáim jók, a cikkek szakmailag kifogástalanok. Innentől kezdve pedig mindenki bekaphatja a faszomat. Minden támadás a személyemet érinti, az pedig szubjektív megítélés és ízlés kérdése, aminek soha senki nem tudott még maradéktalanul megfelelni.

Korlátlan lehetőségeink vannak a fejlődésre. Már csak Norbiék vannak előttem, még egy ideig! Mindenki mást már 2013-ban beelőztem. Az ilyen szintű fejlődéshez igenis kell ez a hozzáállás, ami nekem van. Alázattal, szerénykedéssel, meghunyászkodással, mások kegyeit keresve nem lehet háborút nyerni. Vagy hiszel magadban, és elhiszed, hogy te vagy a prezident, vagy inkább bele se kezdj – árulta el Tamás szakmai filozófiáját.

 Ételt csak „otthonról”

A LifeTILT – versenytársaival ellentétben – saját konyhában készíti diétás menüsorait. Ennek is megvan az oka.

– Nagy különbség köztem és az úgynevezett többi celeb életmódarc között, hogy én nem a nevemet adom egy konyhához, hanem saját konyhám van. Nem társulok be az ételeimmel valamelyik nagyobb kajás céghez. Kizárt, hogy megtegyem. Ez az én feladatom, az én közösségem, majd én megcsinálom. Képes vagyok rá. Hiába lett többszereplős cég a LifeTILT, a lélek még mindig én vagyok, az én gondolataim irányítják. Nincs példa erre a szakmában, ezért úgy gondolom, hogy ebből még akármi is lehet. Olyan emberekkel veszem körül magam, akikkel egymást inspiráljuk, akikkel együtt tudok gondolkodni, dolgozni. Ezen a ponton fontosnak tartom megemlíteni azokat az embereket, akik nélkül azonban nem tarthatnék itt. Azok nélkül, akik ugyan nincsenek reflektorfényben, de a munkásságuk nélkülözhetetlen. I. G. G. K. K. A. A. C. B. A nevük kezdőbetűi. Ők tudják, kiről beszélek, ezúton is köszi, gyerekek.

– SOKAN ÚGY TARTJÁK, HOGY AZ EGÉSZSÉGES ÉTELEK NEM ELÉG ÍZLETESEK…

– Állj. Itt hagyd abba, kérlek… Folyamatosan fejlesztjük az ételeinket, de egy dolgot mindenkinek tudnia kell: ami nagyon finom, az általában egészségtelen. Most mondhatnád, hogy lehet desszerteket diétásan készíteni, de ez pont akkora bullshit lófasz, mint amivel felszedünk titeket. Attól még, hogy egy tortát zabliszttel csinálsz meg kókusz olajjal, az attól még bőven hizlalni fog.

Persze, lehetne ízletesebben is főzni a LifeTILT-menüket, és amíg emberileg lehetséges, úgy is készítik, de nem vagyok hajlandó egy bizonyos szint alá menni, és megalkudni.

Lehetne sokkal több rendelésem, sokkal finomabb ízű ételekkel, behazudhatnám neked a zsírégető kakaós csigákat meg a fittmajom pizzaszeleteket, de az már nem lenne LifeTILT.

A minőséget soha nem lehet leadni, vagy legalábbis az alapvető koncepciót elfelejteni, mert akkor az egész megbaszódik, márpedig kurvákkal senki nem akar kefélni!

– ÉRDEKES INTERJÚ EZ, DE VALAMI ILYESMIRE SZÁMÍTOTTAM.

– Érdekes, mert igaz, mi? Az emberek nincsenek hozzászokva az igazsághoz. Vagyis ezt akarják, hogy legyen igazság, de csak egy bizonyos pontig szeretik. Addig a pontig, amik őket nem érinti. Az az újság, ahonnan te is jössz, de nyugodtan elmondható ez az összes többi női magazinról is, az igazságot pont addig csomagolja cuki köntösbe, hogy az igazság már ne látszódjon, már ne lehessen meghallani. Azt hiszed, hogy ezt az interjút majd átengedik a szűrőn, és leközlik? Nincsenek illúzióim, viszont azt előre szeretném leszögezni, hogy ez vagy így lemegy, vagy inkább hagyjuk is az egészet. Majd közzéteszem a blogomon.