II. rész – Életátalakulás

A megoldást a legtöbben azért nem találják, mert bárhova mennek, nem lelik meg azt, nem találják azt a valakit, azt a valamit, ami feloldozást hozna számukra.

Hogyan és miként válhatott mindössze 3 év leforgása alatt egy egyetemi kommunikációs csatornából egy globális felület, amely alapjaiban lett hatással a mindennapjainkra, és vált az életünk részévé.

A válasz igen prózai és minden esetben ugyanaz volt. Szeretünk szeretve lenni. Szükségünk van a visszaigazolásra, hogy amit teszünk, ahogyan élünk, az másoknak is tetszik. Megosztani életünk fontosnak gondolt pillanatait, egy jelet küldeni a külvilág felé, és figyelni, hogy azt a körülöttünk lévő fontos vagy kevésbé fontos emberek hogyan értékelik. A szeretve lenni érzés érzete, mert az a nagy büdös helyzet, hogy akarjunk másokkal bármit is elhitetni magunkról, hordjunk bármilyen maszkot is az életben, mi mindannyian a szeretet koldusai vagyunk.

A helyzet az, hogy nagy szarban vagyunk. Állandó őrlődésben és bizonytalanságban élünk, iszonyat nyomás van rajtunk, és szétstresszeljük magunkat valós vagy kreált problémákon. Egzisztenciális, egészségi és érzelmi állapot. Az élet három fő faktoriálisa, ami alapjaiban képes meghatározni az állapotunkat, amiből ha csak az egyik nincs rendben, máris sebezhetők leszünk, kihatással lesz az életünkre, ezáltal a megítélésünkre is.

Minden rossz, ami történik velünk, az a szeretet hiányára vezethető vissza. Az elutasítottságra, hogy nem kellünk, hogy nem jó az, amit teszünk, hogy nem vagyunk elégek, nem vagyunk alkalmasak, a kudarcaink átélése, a sikertelenségünk megélése. Ilyenkor persze kompenzálnunk kell és töltekeznünk. Töltekeznünk bárhogyan, mert éreznünk kell, hogy szeretnek minket.

A nagy, büszke szinglik és az ő fuck bodyjuk, hogy csak egy példát mondjak. Akik persze nem jelentenek semmit, csak érzelemmentes, egészségügyi kúrás, semmi több, holott az a semmit nem jelentő szex a visszaigazolási pont. Mert az egy dolog, hogy nekik nem kell senki, de azért érezniük kell, hogy kellenek valakinek. Érdekes dolgok ezek.

Egy idő után az ember rájön, hogy az élet kurvára nem az, mint amit elképzelt magának, és ezen a sikeres élet sem segít, ha nem vagy mellette boldog. Ha nincs rendben az egészséged, mit teszel azonkívül, hogy nem tudsz mit tenni. Mit teszel azonkívül, hogy felteszed magadnak a kérdést, hogy miért pont te, miért veled történik mindez. Ha egzisztenciális gondjaid vannak, az a kisebbik rossz, mert az egészségügyivel ellentétben ezen legalább tudsz változtatni, már ha emberileg alkalmas vagy rá. Mindenesetre ez is egy igen erős őrlődési pont. Aztán itt van a legjobb, az érzelmi élet, ami talán mind közül a legfantasztikusabban képes szanaszét baszni téged. Ez mind közül talán a legborzalmasabb, mert ennek se kifutási ideje nincs, és még változtatni sem tudsz rajta.

De ez csak a három nagy halmaz. Itt még nem is beszéltünk a vélt vagy valós problémákról, a piti harcokról az életben, a rosszindulatról, a munkahelyeken történő basztatásról, az évek múlásáról, az önmegvalósításunk hiányáról, az álmaink el nem éréséről, de ha el is értél valamit, akkor sem lehet elég, mert mindig több kell. Mindig kibaszottul több kell, és sosem érzed, hogy elég. Most persze írhatnám azt is, hogy a kis jónak is örülni kell, meg minden hozzáállás kérdése, de én ezt az önámító balfaszkodást meghagynám azoknak, akiknek elég csak annyi, akiknek jó az úgy, ahogy rossz, akiknek minden mindegy.

Amikor nem adja az élet, akkor valamit tennünk kell. Kell valaki, aki segít, akitől szeretet kapunk, vagy éppenséggel kell valami, amitől úgy érezzük, hogy könnyebb. Cigi, alkohol, drogok. A legismertebb és legstabilabb barátaink a bajban, de ez az ismertség sosem oldja meg a problémákat, csak ideiglenesen érzed azt, ami valójában nem létezik.

Ekkor mit teszel? Mit tudsz tenni azonkívül, hogy nem adod fel, és küzdesz tovább? Mi adja az erőt, hogy ne add fel, mi adja az erőt akkor, amikor a padlón vagy? Leiszod magad, és azt hiszed, abban a pár órában minden megváltozik vagy jobb lesz? A valóság állandó. A tudatállapot ugyan változhat, de attól még a viszonyok és a valóság, az az átkozott valóság nem változik. Ne csukd be a szemed, mert felesleges, nem a szemeddel látsz, és ezt sajnos mindannyian nagyon jól tudjuk. Egyszer eljön az a pont, amikor már nincs hited, nem segít semmi, már nem tudsz mit kezdeni magaddal, nem marad erőd, és a szeretve lenni érzés érzete is egyre alábbhagy. Ekkor esünk bele a második nagy hibába, hogy más emberektől várjuk a megoldást, de mindez csupán pótcselekvés, mert ők sem tudnak segíteni.

Mielőtt azonban továbbmennénk, nem ártana letisztázni valamit. A LifeTILT nem azért született meg, mert rátaláltam az igazságra, és ezt a Szent Grált, az élet egyetlen stabil pontját a legszélesebb tömegek számára elérhetővé akartam tenni. Nem erről van szó. Én anno elkezdtem valamit, mert az életem kudarcok sorozata volt, és nem láttam a kiutat. Elkezdtem valamit, hogy csináljak bármit, hogy kezdjek magammal akármit, ami talán segít.

A csillagzatok együttállása vagy isteni szerencse volt csupán, hogy a sport, a mozgás irányába indultam el. Mindazt a pluszt, amit addig éveken keresztül kerestem, útközben találtam meg. Ekkor döbbentem rá, hogy a sport és a testmozgás az egyetlen olyan stabil pont az életemben, ami akkor is segít, ha körülöttem minden összezuhanni látszik.

Ha feszült voltam, és a problémák mázsás súlyát már képtelen voltam tovább cipelni a vállamon, egyszerűen csak felvettem a cipőmet, és lementem futni. Nem volt hozzá erőm, nem volt hozzá kedvem, kint esett az eső, vagy éppen kegyetlen mínuszok voltak. De elindultam, mert tudtam, hogy abban a fél órában az egész világ megváltozik, és tisztábban fogok látni.

Csalódtam, megbántottak, volt az élet igazságtalan, lehetett a jövőm bármilyen kilátástalan, a testmozgás mindig segített, és valójában ez vitt mindig előre. Ilyenkor kiszakadt belőlem minden feszültség. Csak én voltam és az út előttem, csak én voltam és a súlyok velem szemben. Minden lefutott méter után könnyebb lett, minden lefutott kilométer után nemcsak távolságokat tettem meg, hanem észrevétlenül, az életben is haladtam előre. A megoldás ott van a szemünk előtt, csak az élet már annyira eltorzítja a valóságot, hogy már nem vagyunk képesek észrevenni azt.

A LifeTILT előtt még nem tudtam, hogy létezik egy másik világ. Ahol az erő nem a túléléshez kell, hanem a folyamatos fejlődéshez, ahol a segítséget nem mástól kell várni, hanem kizárólag saját magadtól, ahol a teljesítményt nem mindig másokhoz mérten kell értelmezni, hanem saját magadhoz és az álmaidhoz. Megtaláltam a forrást. A forrást, amiből nemcsak erőt lehet meríteni, hanem szeretetet is. Mert a sport adja az erőt és az alapot, amire az egész életedet fel tudod majd húzni. Mert ha ezt megteszed, és ha látják rajtad, hogy teljesítesz, ha lesz miért felnézni rád, ha azt látják rajtad, hogy ebben a kegyetlen világban te eléred azt, amire a többség nem képes, akkor majd szeretni fognak. Kérés és követelés nélkül, szimplán csak azért, mert a közeledben akarnak majd lenni, és tudni akarják, hogy mi a recept, neked hogyan sikerült. Téged hogyhogy nem darált be az élet, te miből meríted az erőt.

A testmozgással nem kell, hogy célod legyen. A tested vizuális megjelenése és hogy te sokkal jobban fogsz kinézni és egészségesebb leszel, az csak egy örvendetes melléktermék. Rohadtul nem ez számít. A mozgás egy eszköz, amivel nemcsak megküzdesz a démonaiddal és az élet okozta fájdalmakkal, hanem sikeresen le is tudod győzni azokat. Mindenki a megoldást keresi, amit úgy gondolnak, pénzzel vagy valaki által elérhetnek, ami megnyugvást hoz számukra, és boldogabb életet élhetnek. A megoldást a legtöbben azért nem találják, mert bárhova mennek, nem lelik meg azt, nem találják azt a valakit, azt a valamit, ami feloldozást hozna számukra. Pedig a megoldás ott van, csak néha bele kéne nézni a tükörbe, mert ott van az az ember, aki segíteni tud rajtad.

A sport mindenen segít, de ehhez te kellesz, senki más. Ha ezt rendszerben teszed, keretek között, akkor csodákra leszel képes. Meg kell értened, mit miért kell megtenned, meg kell értened, hogy ez a rendszer később sokkal többet ad, mint amit majd meg kell tenned érte. Belépés egy új világba. Rendszerbe szedve az első lépésektől kezdve egészen addig a pontig, amikor majd te is megvilágosodsz úgy, ahogyan azt én is tettem 3 évvel ezelőtt. És ez lesz életed egyik legfontosabb napja.