IV. rész – Érzelemátalakulás

Kell egy tér az elmúlás és az új élet között.

Pótcselekvés, pótemberek, pótlólagos élet. Teszik mindezt persze azért, hogy ne fájjon, hogy eltereljék a gondolataikat a bukásukról, a szűnni nem akaró csalódásuktól, és elmeneküljenek a múltjuk sötét árnyai elől.

Nincs átmenet. De egy kaotikus érzelmi állapotban az ember nem tud helyesen dönteni sem a jövőjét illetően, sem a megfelelő emberek helyes megválasztásában. Egyszerű érzelmi ingerek, a szeretve lenni érzés megteremtése bármi áron, ha lehet, azonnal, tök mindegy, hogy kivel. Csak legyen ott valaki, mert egyedül végünk van, elevenen felfal a gyötrelem. De ez csak tüneti kezelés. Xanax az agynak, Lidocain a nyílt törésre, pillanatnyi feloldozás, de az érzelmeinket nem verhetjük át, semmi nem fog segíteni.

Kell egy tér az elmúlás és az új élet között. Kell egy kis idő, amíg eltakarítjuk a romokat. Kell egy kis idő, amíg a fejünkben a helyükre kerülnek a gondolataink, és higgadtan tudunk dönteni a továbbiakat illetően, és kell egy kis idő, amíg erőt gyűjtünk az építkezéshez.

Ez a kis idő a mindenség, mert ebben az időszakban értékeljük a múlt történéseit, határozzuk meg a jelenünket, és teremtjük meg jövőbeli cselekedeteinkhez az alapot. Ha ebben az átmeneti periódusban a minket ért impulzusok nem a megfelelő irányból jönnek, és a szükségből magunk köré gyűjtött emberektől nem a szükségleteinket kielégítő érzelmi ingereket kapunk, akkor azok kivétel nélkül rossz irányba viszik el a gondolatainkat, és ennek egy idő után beláthatatlan következményei lesznek.

Az a bizonyos átmeneti periódus, ami alapjaiban határozza meg az érzelmi és tevőleges életed, és erre az átmenetei időszakra a LifeTILT a megoldás.

És miért? Mert nem ismerlek, nem szeretlek, nem jelentesz nekem semmit. Amit írok, amit közvetítek feléd, az a valóság, amin én is ugyanúgy keresztülmegyek, mint te vagy bárki más. Nem visznek félre veled szemben érzelmi kötelékek, nem akarlak megóvni a csalódásoktól, nem titkolok el előled semmit csak azért, mert szeretlek, és hogy te ne sérülj. Nem megbántani akarlak, csak azt akarom, hogy tisztán láss, hogy ne a romokra építkezz. Mert ha így teszel, építhetsz bármit, azt előbb-utóbb összedöntik az érzelmek, az elfojtott indulatok és a le nem zárt múltad. Itt élek köztetek, az élet engem is meggyötör, az életet én is megélem. Nem vagyok különleges, sem több bárki másnál. Én is csak egy ember vagyok, kinek az élet néha nehéz, sőt elviselhetetlen.

Nincs küldetésem, én sem vagyok sebezhetetlen, számodra csak egy illuzórikus álom vagyok, egy nem létező személy, egy délibáb csupán. A legtöbb kérdésre én sem tudom a válaszokat, de egyvalamit tudok. Tudom, hogy lehet fennmaradni, és az élet sorscsapásai ellenére nemcsak fennmaradni, hanem továbbhaladva építkezni. És már azt is tudom, hogy ezt minek köszönhetem…

Az Átalakulás bejegyzéssorozat a LifeTILT esszenciája. Mindazon mentális, érzelmi, gondolati tapasztalataim összegzése, amit az elmúlt években a TILT-nek köszönhetően megszereztem. Te döntöd el, hogy hallgatsz-e rám és hiszel-e bennem, de egyvalamit soha ne felejts el. Én is ugyanabban a rajzfilmben élek, mint te.

5.rész

Kipakoltál a lakásból. Kidobtad a tárgyakat, megszabadultál jó pár felesleges dologtól, de ezzel még nem ér véget a történet, mert a tárgyak kipakolása messze nem hozza el számodra a megnyugvást. A múltadat meghatározó emlékektől nem lehet csak úgy megszabadulni. A nagy lakástakarítás után lehet, hogy úgy érezted, tényleg jobban érzed magad, és könnyebb lett a lelked, de eltelik még pár nap, és ugyanazon az érzelmi vágóhídon fogod találni magad, mint pár nappal előtte, és az emlékek szépen lassan visszakúsznak majd a fejedbe.

Ekkor majd azt hiszed, hogy faszságokat beszéltem, és az sem megoldás, amit én javaslok. Mert ugyanúgy fáj, mint előtte, és most már azok a tárgyak sincsenek veled, amelyek ugyan teljesen feleslegesen voltak jelen az életedben, de legalább pillanatnyi megnyugvást adtak, és volt mire emlékezned. Volt valami kézzel fogható, és nem csak egy megfoghatatlan emlékkép a fejedben. Egy emlékkép, aminek körvonalai az idő múlásával egyre nehezebben kivehetők, pedig te emlékezni akarsz. Mert kell az a kibaszott múlt, persze hogy kell. Szükséged van rá, mert ha a jelened boldogtalan, a jövőt sem fogod derűsebben látni, így mi marad számodra? A múltban megélt boldog percek. Pedig ha a múltban létezel, a jelenben halsz.

Ezen a ponton majd dühös leszel. Dühös leszel azokra, akikért eddig bármit megtettél volna, dühös leszel azokra, akik miatt már évek óta úgy érzed, hogy az életed nem halad semerre, de elsősorban dühös leszel rám, hogy én még ezeket a tárgyakat is elvettem tőled. Azt a kicsi pluszt, ami miatt még képes voltál újra érezni, mert gondold magad bármilyen erősnek is, képzelheted azt, hogy te már túl vagy az életed alakulását alapjaiban meghatározó embereken, sokszor elég az élet legapróbb részlete, hogy te egy pillanat alatt visszazuhanj abba az érzelmi gödörbe, amiből már hónapok vagy rosszabb esetben évek óta megpróbálsz kimászni.

Mert mindannyian gödörben vagyunk, és az élet pontosan attól olyan kurva nehéz, hogy mi folyamatosan megpróbálunk kimászni belőle, ez emészti fel az energiáink nagy részét. Ezeket a gödröket a hibás döntéseinkkel és az emberi gyengeségeinkkel legtöbbször magunknak ássuk, de sajnos van az úgy, hogy az ásó nem a mi kezünkben van. A szülők válása, a pénztelenség, egy alkoholista apa, rossz gyerekkor, a kiközösítettség érzése, kire mit mért a sors, az egyéneket ért csapások különböznek. De egyvalami mindenkire kivétel nélkül lesújt. Ez pedig nem más, mint az érzelmeink. Azok a bizonyos gödrök, a kimászáshoz szükséges erő, a minket körülvevő közeg, ami alapjaiban határozza meg az erőnk nagyságát, és végül az érzelmeink, amelyek képesek mindent felülírni.

Ebben a világban az érzelem a legnagyobb hatalom, mindent ez irányít. Ez határozza meg életünk minden egyes lépését, befolyásolja a gondolatainkat, és bír érvek nélküli befolyással a döntéseink meghozatalakor. A tudatunk és az érzelmeink örök harca. Az érzés, amikor pontosan tudjuk, hogy mi lenne a helyes, hogy mit kellene tennünk, de az érzelmeink egyszerűen félresöpörnek minden racionalitást.

Amikor ott állsz a másikkal szemben, és tudod, hogy ennyi, a történetnek vége. Hogy az lenne a leghelyesebb, hogy egyszerűen elmenj onnan a picsába, de nincsen hozzá erőd, a lábaid nem akarnak mozdulni. A kapuk már bezáródtak, az az élet már nem nyújt neked semmit, de te még mindig, te még mindig ott állsz egy helyben, és nem indulsz el. Az agyad már menne, de a szíved egyszerűen nem engedi.

De mitől félsz? Miért nem indulsz el? Ha tudod, hogy mit kéne tenned, ha tudod, hogy mi lenne a helyes, akkor mégis mi tart vissza? Mit adott neked az az élet, amihez olyan nagyon ragaszkodsz? Mit adott neked a múltad, amit még mindig nem tudsz elengedni? Mit vett el tőled, ami nélkül úgy érzed, nem tudsz teljes értékű életet élni? Nincsenek válaszok, tudjuk jól, de jelen esetben nem a válaszokra lesz szükséged, hanem a megoldásra, mert ezt így nem lehet tovább csinálni. Vagyis lehet, csak kurvára nem érdemes.

Érzelmekre azonban csak érzelmekkel lehet válaszolni. És ez az egyetlen fegyver, ami a kezünkben van. Nem fog segíteni sem az idő, sem a pszichológus, a haverok, sem senki más. Az élet minden istenverte percében az érzelmeket keressük, vagy ha azt nem kapjuk meg, hát előidézzük, de legalábbis megpróbáljuk megteremteni annak tökéletes illúzióját. De ez sosem lesz elég, szívhatsz, ihatsz, tolhatsz akármit, én már csak tudom, később csak annál rosszabb lesz.

Az előző bejegyzésben azt kértem tőled, hogy bízz meg bennem. Hát most eljött az ideje, hogy ismételten megtedd, amit kérek. Az új világod időszámítása most kezdődik, és ennek az új világnak az első lépéseit most neked kell megtenned. Nélkülem, barátok nélkül, ismerősök nélkül, egyedül, azaz kizárólag azzal a személlyel, akire az életben mindig is számíthatsz, saját magaddal. Ezt a lépést most egyedül kell meglépned, kérlek, ne vigyél magaddal senkit.

Egy olyan világba készülsz most belépni, ami engem is megacélozott, aminek hatására mára már úgy megerősödtem, hogy senki és semmi nem állhat az utamba. Már nincs előttem akadály, már nincs bennem félelem, már tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy ne csak felállni tudjak, hanem továbbmenni is képes legyek. Egy érzés, amit 3 évvel ezelőtt éreztem először. Ez az érzés az egész TILT alapja, ez az érzés indította el az életemet, és 27 év után végre elkezdtem élni.

Újjászületés

Leszarom, milyen idő van kint. Nem érdekel, hogy esik az eső, hogy –5 fok van, hogy fáradt vagy, nincs erőd, 12 órát dolgoztál, fúj a szél. Teljesen mindegy, mi történik körülötted, milyen napszak van, egyszerűen csak öltözz át, vedd fel a cipőd, és menjél ki az utcára.

Nem kell előtte bevásárolnod, nem kell a tökéletes futócipő, a fényvisszaverős faszom kabát, a fejpánt, a pulzusmérő óra, nem kell semmi. Csak indulj el, mert most futni fogsz. Nem számít, ha nem futottál 3 éve, és az sem gond, ha csak 500 méterre vagy képes. A teljesítmény nem távokban mérendő, hanem egyének határainak átlépésével.

Most állj fel, és indulj el. Higgy nekem, tudom, mit beszélek. Kezdj el futni. Csak kezdj bele, és ne gondolkozz. Most még semmi különös nem fog történni, de nekünk nem is erre a pillanatra lesz szükségünk. Amíg még visz a lábad, és könnyen haladsz, addig csak menj, és készülj arra a pontra, amikor már kezdesz fáradni, mert hamarosan eljön az idő, amikor el kell indulnod.

Amikor már kezdesz fáradni, és mielőtt még megállnál, tedd be ezt a zenét. Tedd 3:27-hez, és indulj el. Nem számít, hogy fáradt vagy, hogy nem bírod, hogy legszívesebben megállnál. Csak indítsd el a zenét 3:27-től, és indulj el.

Kezdj el egyre gyorsabban futni. Kezdj el futni úgy, ahogyan eddig még nem tetted. Ne gondolj a fájdalomra, vagy hogy nem bírsz tovább menni, mert ez most kurvára mellékes. Most nem másra készülsz, mint hogy kitéped magadból a múltadat. Ki kell tépned magadból, meg kell ölnöd a régi énedet, hogy elkezdhess egy újat, és most pontosan ezt fogod tenni.

Ez a futás lesz a te újjászületésed, ez lesz a te érzelmi átalakulásod. Ha most megállsz, véged van. Most menned kell. Mindegy, hogy mi történik körülötted, neked tovább kell menned. Zárd ki a külvilágot, mindent zárj ki, és ha már csak te vagy meg az út, és semmi más, amikor már alig kapsz levegőt, és a lábaid már alig visznek tovább, akkor nyisd meg a pokol kapuját, és engedd be a múltadat.

Engedj be mindent, amitől eddig távol akartad magad tartani. Szedj elő minden emléket. Szedd elő a múltad legfájóbb pontjait, és engedd, hogy szétáradjon a testedben a fájdalom, hogy átjárjon minden érzés, amitől félsz. Minden düh, csalódottság, fájdalom vagy hiányérzet most kerüljön a felszínre, és ezeket az energiákat tedd bele ebbe a futásba.

Nem menekülhetsz tovább az emlékeid elől. Nem terelheted el tovább a gondolataidat, ha eszedbe jut, valami mással, mert attól nem lesz kevésbé keserves a fájdalom, hát tényleg nem fogtad még fel? Emlékezz, és vedd a legrosszabb verziót. Azért nincs veled, mert sosem szeretett, azért nem ott tartasz, ahol szeretnéd, mert kevés vagy az élethez. Teljesen mindegy, kit milyen sérelem szaggat, de azt most tedd bele ebbe a futásba, és fuss addig, ameddig a zene szól. Hát fuss, bassza meg, fuss. Fuss el a múltad elől, vagy fuss a jövőd felé, teljesen mindegy, mert ha most nem állsz meg, a múltad jóval halványabb lesz, és a jelened tisztábban kivehető.

Legyen benned annyi düh, és váltson ki belőled annyi érzelmet az emlékezés, hogy összeomolj. Törj meg. Azt akarom, hogy emlékezz, hogy szanaszét zuhanj. Emlékezz úgy, mintha még most is ott lennél, ahol régen annyit szenvedtél. Gondolatban menj vissza, és sírj a szekrényben, miközben a szüleid kiabálását hallod, legyél ott, amikor megtudod, hogy szakít veled életed szerelme, amikor megtudod, hogy megcsalnak, amikor kiderül, hogy átvertek, amikor egy szeretted halála miatt szétzuhant az életed. Éld át újra a kudarcaidat, szedj elő mindent a múltadból, ami fáj. Mindent, ami hatással van a mai napig is a jelenedre.

És amikor már végképp nem bírod tovább, szakadjon ki belőled minden. Sírj, ha kell, a földön fekve, egy padra ülve, miközben sétálsz hazafele. Ne érdekeljen, hogy ki lát, vagy hol vagy. Le kell szarni az embereket. Ha valóban mindent beleadtál, és volt bátorságod emlékezni, akkor mostanra már egy olyan állapotba kellett kerülnöd, amit nem lehet szavakkal körülírni. Mert ha valami igazán csodálatos történik velünk, azokat nem lehet szavakkal leírni, ezeket érezned kell.

Ha érzed, hát gratulálok. Üdvözöllek a lifetiltesek között. Átélni azokat a pillanatokat, amiket nem lehet megfogalmazni. Ide tartozni pontosan ezt jelenti. Ezt adja a sport, és te most ebbe kóstoltál bele. Mostanra már megkezdted az új utad első lépéseit, mostanra már megkezdődött az érzelmi átalakulásod.