I. rész - Jövő átalakulás

Ez a bejegyzés azonban most nem arról szól, hogy új év, új remények, most megcsinálod, most tiszta lappal indulsz.

Az évnek ez azon része, amikor aztán tényleg mindenki a legmagasabb ívben szarik bele nemcsak a testmozgásba, hanem hasonló intenzitással a diétába is. De miért is ne tennék, hiszen ott van a bűvös dátum, az új év első napja, január elseje, amikor a világ ugye kifordul önmagából, amikor történelmek íródnak át, és időzónák jönnek létre, vagy én nem is tudom, mit hisznek ilyenkor az emberek, vagy miben reménykednek, kizárólag attól megváltást várva, hogy új év, új remények.

Most még belefér minden. Most már úgyis mindegy, hiszen a karácsony az mifelénk úgy néz ki, mint egy éhező etióp falu az UNICEF étel-segélyszállítmányok szétosztásakor. Ilyenkor úgy eszünk, mintha nem lenne holnap, úgy tekintünk a karácsonyra, mintha az kívül állna a csillagászati időszámításon, és ahogyan Las Vegasban, úgy karácsony ideje alatt is feléled a legenda, azaz ami ott történik, az ott is marad. A most lehet, mert most szabad érzés találkozik a családok egész éves szeretetkompenzációjával, ami ugye legtöbbször kajában ölt testet, és ez az együttállás bizony csodákra képes, már ami az elfogyasztott kalóriák számát és az ünnepek után fellépő testképzavarokat illeti.

Az év utolsó időszakában, azaz november közepétől a már említett isteni január 1-jéig terjedő időszakig az emberek hajlamosak felvenni ezt a most már minden mindegy állapotot, mert jönnek az ünnepek, nem beszélve a szilveszterről, az alkohol ünnepéről, most már tök mindegy, hogy mi van, mert majd jön az új év, majd akkor, majd akkor mindent ledolgozunk, most semmi sem számít.

Jók ezek a dátumokhoz kötött mérföldkövek, meg ezek a jeles események, amikor kizárólag attól várjuk életünk jobbra fordulását, hogy elérünk egy bizonyos dátumot. Mintha annak a pontnak az eljövetelétől bármi is megváltozna. Ezer év is kevés lenne, hogy megértessem az emberekkel, hogy a hétfő az semmiben sem különbözik egy szerdától, a január elseje pont olyan, mint egy február 22., a mérleg az nem az alakulásod mércéje, az éjfél nem választ el semmitől semmit, és még hosszasan sorolhatnám ezeket a teljesen tévútra vivő köcsögségeket, de most nem ez a lényeg, falnak beszélni meg mostanában amúgy sincsen kedvem.

 A helyzet az, hogy január 1-jén is ugyanúgy felkel majd a nap, ahogyan eddig is megtette, és a te életedben semmiféle változás nem fog bekövetkezni attól,  hogy 2013 helyett immár 2014-et írva érzed azt, amit éreztél már tavaly is, hogy változtatnod kéne.

Ez a bejegyzés azonban most nem arról szól, hogy új év, új remények, most megcsinálod, most tiszta lappal indulsz, mert ahogyan a bejegyzés eddigi kicsengéséből az értelmileg tehetségesebbek már rájöhettek, itt bizony kurvára nem erről lesz szó. Ezt a fajta önámítást meghagynám a többi, tökéletesen jellegtelen, tömeg fos fittoldal számára, amivel jó eséllyel mostanában amúgy is naponta szembetalálja magát mindenki a Facebookon.

Amikor ez a bejegyzés íródik, 2013. december 28-át írunk, bő fél évvel vagyunk a nyár első napjai előtt. Ilyenkor még a világ legnagyobb kreatívjai és egyben legnagyobb divatdiktátorai, azaz minden nő ezekben a napokban, és vagy még 2-3 hónapig biztosan meg tudja oldani, hogyan rejtse el testének azon pontjait, amit nem akar megmutatni. Mit kell felvennie mivel, hogy úgy tűnjön, de csak hogy úgy tűnjön, mintha nem is lenne semmi probléma.

Ambivalens érzéseim lesznek ezen a ponton, mert hogy a picsába van az, hogy a nők ha öltözködésről és a testük láttatásáról van szó, egyrészről tökéletesen jól látják a hibáikat, összefüggéseket átlátva mérik fel a helyzetüket, és szabászati, már-már mérnöki pontossággal oldják meg a problémáikat, de ha ugyanezt átültetjük az élet bármely másik területére, akkor bizony hatalmas problémák mutatkoznak. Hogy van az, hogy ilyenkor nemhogy a jobb és bal oldal megkülönböztetése nem jelent problémát, hanem a testükön való milliméterre pontos tájékozódás sem okoz gondot? A távolságok lézerpontosságú felmérése, a szoknya esése a lábukon, a blúzok és felsőrészek vonalvezetése a derékon. Egy kikúrt térképolvasás vagy a térbeli elhelyezése bárminek, az nem megy, de az élet minden percében úgy mozogni és úgy tartani a testüket, hogy az 360 fokban a legutolsó férfitekintet számára is jól mutasson, az gond nélkül meg van oldva egy életen keresztül. Mindegy, hagyjuk. Tök felesleges. Nem is tudom,  minek megyek bele ezekbe.

Most még sokak számára távolinak tűnik, de a hideg esték és a tél tombolása ellenére a nyár már közelebb van, mint azt mi gondolnánk. 6 hónap, és beköszönt június elseje, de azt ne felejtsük el, hogy már április közepétől jó idő van, azaz kíméletlenül közelednek azok a napok, amikor a testünk és a külvilág között már csak egy nagyon vékony bármilyen anyag lesz. Amit most még lazán elfednek a pulóverek és télikabátok, amit most még diszkréten eltakar a fekete harisnya, az bizony egy idő után már nem lesz alternatíva.

 Van egy mondás, hogy akkor kell átmenni a hídon, amikor már odaértünk, vagy valami ilyesmi. Na hát ez a testünk megformálására abszolút nem igaz. Most még azt hiszed, hogy ráér még elkezdeni, a jó idő beköszöntéig még rengeteg időd van belekezdeni bármibe is, de az „ejj, ráérünk arra még” életfilozófia már Pató Pál úrnak sem jött be, neked meg aztán főleg nem fog.

Egy egész iparág épült már azokra az emberekre, akiknek majd május környékén fog leesni a tantusz, hogy itt bizony lassan ki kéne majd feküdni a partra, jönnek a fesztiválok, a nagyon rövid szoknyák és a mindent megmutató felsők korszaka, de ha nem is mész sehova, akkor is létezned kell, és végigmenni az utcán a 35 fokban.

Én azt mondom, kíméld meg magad a 7 napos és ehhez hasonló időszakú diétáktól, a turbónak hazudott faszságoktól, az idegrendszert jó eséllyel tönkretevő fogyasztótablettáktól, és ha már végképp udvari bohócnak akarod érezni magad, és ki akarnád próbálni a flabélost, akkor inkább ülj fel a

7-es buszra vagy a mosógépre, és ott rázasd szét az agyad. A gyors és látványos fogyás nem fog menni. Ha te május közepén jössz rá, hogy lenne itt egy nyaralás június elején, ahol valahogyan meg is kellene majd jelenni, akkor a legtöbb, amit javasolhatok, hogy kezdd el a fejedet a falba verdesni, és kérdezd meg magadtól, miért nem hallgattál rám, amikor azt javasoltam, kezdjétek el a felkészülést legkésőbb februárban.

Gyors fogyás nem létezik, ellenben jó eséllyel szanaszét vered vele a szervezeted, és még szarul is fogsz kinézni. Ezt szajkózom már évek óta én, na meg jó néhány társam, de nem félek én attól, hogy ennek ellenére 2014 tavaszán is tízezrek próbálnak meg 1 hét alatt 20 kilót fogyni. És a fogyasztóbiznisz dögkeselyűi pedig ott fognak felettük körözni…

Éppen ezért, és hogy elkerüljük ezt a végtelenül szánalmas állapotot, most egy alternatívát szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Egy tiltes rendszert, amelynek segítségével a jó idő beköszöntéig még bármit elérhetsz, feltéve, ha időben kezded.

Egy alternatíva tehát, egy tiltes rendszer, amelynek segítségével kihozhatod a testedből a maximumot, és egy olyan külsővel páváskodhatsz az évnek azon időszakában, amikor is a lehető legkevesebb ruha van rajtad, és a tested legnagyobb felülete látszik.